Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hastánc

o1.jpgAz órákon nagy hangsúlyt fektetünk a technikai pontosságra, a színpadi jelenlétre, a lélek kifejezésére, mégis a legfontosabb az, hogy a tánc szeretete által meg tudjunk nyílni önmagunk és a világ felé.

Több szinten tartunk alapozó és koreográfia órákat, de lehetőség van egyéni oktatásra, vagy fellépésekre, versenyekre való felkészítésre is.

 

         

 

A HASTÁNCRÓL

Őskor

A hastánc őskori keletkezésének leghíresebb bizonyítéka a  Pireneusok déli Spanyol részén lévő Coguli barlangi rajz. Ez egy női termékenység varázsló körtáncot ábrázol, amit egy férfi körül lejtenek a kőkorszakbeli asszonyok.

Általánosan elfogadott feltevés, hogy a hastánc a legősibb eredetű táncok egyike, melynek ekkor még csupán rituális funkciója volt.

Ókor

Minden ókori civilizációban az egyik legfontosabb istenségnek számított a Földanya Istennő. Feladata elsősorban az újjáteremtés volt, amelyet nemcsak a faj szintjén, hanem az egész Univerzumra kiterjedően kell érteni. Ő biztosította az évszakok váltakozását, a természet újjászületését, tőle függött az adott terület jóléte, a jó termés, a jó állathozam és a fajfenntartás.

Az orientális tánc a különböző születési szertartások által is kapcsolatban áll a teremtéssel. Számos arab törzsben a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai és ismétlődő hasmozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. A hastáncot hagyományosan éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni.

A vallás alakította kultusz kapcsán jött létre a látványos tánc, melyet ekkor már hivatásos táncosok adtak elő kultikus célból, akik „isten szolgálói" voltak és a király vagy a papok tulajdonát képezték, így szerepük nemcsak a templomi szolgálat, hanem az uralkodók és a papok szórakoztatása is volt.

Később az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a lelkes közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak, így össze tudták gyűjteni a hozományra való pénzt, s hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban és a mai táncos ruhákat is az ókori aranypénz utánzatával díszítik.

Középkor

A középkorban feltűnt egy népcsoport, amely átvette a szórakoztatást, hiszen kívül állt az iszlámon. A cigányok i. sz. 1000 körül indultak el Indiából, és egyre nyugatabbra haladva Perzsiában, Egyiptomban, majd Törökországban telepedtek le, illetve később Spanyolországig jutottak. Egyiptomban a ghawazee-k (azaz cigányok) gazdagították az orientális táncot. A társadalom perifériáján élő ghawazee népréteg megbecsültsége igen alacsony volt, szinte mindig vándoroltak. A fénykorát élő Törökországban is főleg ők szórakoztatták a helyieket és fejlesztették tovább új ritmusokkal a táncot.

A ghawazee-kal ellentétben a művelt, csak nőket szórakoztató egyiptomi almék (egyes számban: almeh, többes számban: awalim) nagy tiszteletben álltak. Az ameh, awalim jelentése: beavatott vagy tanult nő, papnő. Eredetileg női szertartásokon vettek részt, és feladatuk a magas társadalmi rangú nők szórakoztatása, tanítása volt. Később azonban az awalim táncosok  is veszítettek társadalmi rangjukból.

Modern hastánc

A modern hastánc történetének kezdetét az 1893-as Chicagoi Világkiállításhoz köthetjük. A baletthez és fűzős nőalakhoz szokott amerikaiakat valósággal sokkolták az előadó szokatlan mozdulatai, fedetlen hasának látványa - mégis egyre több látogatót vonzottak a Szíriából érkezett különös táncosok. Köztük „Little Egypt”  vált a leghíresebbé.

A művészeteket illetően is jellemzővé vált a Kelet felé fordulás. Ekkor alakult ki a „cabaret style”, vagyis a revü stílus. A színpadi raks sharky elindulását onnan datálhatjuk, amikor Kairóban egy libanoni asszony Badia Masbani megnyitotta a Casino Opera nevű színházát. Európai koreográfusokat, balettmestereket hívott, hogy a szinte csak a csípő használatán alapuló belediből európai szemmel nézve is látványos , kellemes táncot formáljanak. A kartartás, a kéz, a felsőtest használata, a forgások, a helyzet- és helyváltoztatások tökéletesítése mind-mind ekkor indultak.

Az iszlám vallás elterjedésével azonban egyre inkább visszaszorult a tánc. A muzulmán emberek többsége még ma is elítéli ezt a mozgásformát (amennyiben a táncosnő férfiaknak táncol), a táncosnőt pedig egyenesen erkölcstelennek, ledérnek tartják. Sokan nem fogadják el, hogy egy nő fedetlen hassal, csábítónak ható táncával szórakoztassa a férfiakat. Például Szíriában az emberek túlnyomó része még mindig a régi vallási és egyéb hagyományoknak megfelelően nemek szerint elkülönülten ünnepelnek és szórakoznak. Itt a nők – akárcsak a régi időkben – egymásnak táncolnak.

Források:

Indzsi Deniz: Táncoló egyetem

Balla Tünde Aziza: Hastánc